Ami nem látható 1. rész
Jobb kezem szemem elé emelem, és így tekintek vissza az elmúlt tíz év történéseire.
Jobb kezem szemem elé emelem, és így tekintek vissza az elmúlt tíz év történéseire.
Évek óta hol kisebb, hol nagyobb intenzitással kerestem azt a sportágat, amivel azonosulni tudok.
Ötödikbe jártam napközis voltam. A napközis tanárnő helyett, a történelem tanárnőnk volt a helyettesítő.
Mi nők, mindig is szerettünk szépek lenni. Mióta a világ a világ ez így volt.
Vonzódom a különleges emberekhez, akik kilógnak a sorból. Érdekesnek, izgalmasnak és felfedeznivalónak látom őket. Az, aki bizonyos dolgokban másként cselekszik, eltérő a viselkedése a reagálása az átlagostól, annak egyenes következménye az, hogy egy eleve elrendelt sztereotípiát felülír. Berögzött szerepekről töredezhet le a máz.
Bejárni a lelkem, újra és újra, amíg meg nem halok ez már mindig így lesz velem.
Szociális végzettségem, lehetővé teszi, hogy a széles sprektumu szakmai ágazatokban kipróbáljam magam.
Életem folyamán több kórust halhattam, és magam is voltam tagja párnak. Szép művek, kidolgozott hangzás és karvezetők.
A bürokrácia útja hosszú, tekervényes és nincs kirakva a jó indulat köveivel. Kiszolgáltatott helyzetből feléjük fordulni nem kellemes, de van, amikor fordulni kell, (!) mert a bizottság előtt meg kell jelenni.