Minden időkben szépek akartunk lenni

2017.02.05


Mi nők, mindig is szerettünk szépek lenni. Mióta a világ a világ ez így volt.

Ettől a belső vágytól semmi sem riasztott vissza bennünket. Az aktuális divat egészségkárosító hatásai sem.

Sok cikk és írás jelenik meg mostanában ebben a témában. A média mint rossz hatások közvetítője a nőket manipuláló eszköz. A "hogyan legyél jó nő, szuper nő, szuper anya, szuper csaj" és egyéb kategóriák. Vagy ezek kontra változatai, a "csak azért sem leszek jó nő", meg "nekem ne mondják meg, ne írják le, nem akarom olvasni, sőt látni sem az ilyen jelegű írások" a közösségi hálón.

Elgondolkoztam ebben a kavalkádban, hogy én meddig mennék el, a szépségem érdekében? Azért, hogy szebb legyek?

Nos, ebben egyedül a pénztárcám akadályozna meg. Játszottam már el a gondolattal, ha sok pénzem lenne, vajon hol lelném meg a határt, ameddig képes lennék elmenni egy szépészeti beavatkozás terén? A botox lenne az a pont, amit nem engednék meg, valamint a sebészeti beavatkozást az arcomon.

Ezen kívül bármit kipróbálnék, s ami nekem beválna, azt bizony rendszeresen megadnám magamnak.

Abban egyet értek, hogy sok erős impulzus ér minket nőket de az élet számos más területein is ugyan ilyen erős ingerek érnek bennünket nap mint nap.

Lehet ágálni a mostani technikai robbanás ellen, de ezt mostanra sem te, sem én meg nem állítjuk. Ez a folyamat zajlik és mi is résztvevői vagyunk.

Jó, de akkor mit tehetünk? Én speciel meg tanultam úszni ebben a forgatagban. Elúszom a nem nekem szóló ügyek és dolgok mellett. Képtelenség ennyi információt befogadni az úgy igaz. Ugyanakkor nőként, genetikailag kódolt hajlamomnál fogva, érdekel a divat, a stílus, az új krémek, haj trendek, praktikák. Valamint van egy limit, amin belül tudok csak megengedni magamnak dolgokat. Ez a záros határ nagyon kreatívvá tett. Megtanultam, eltanultam honnan érdemes, mit, mennyiért rendelni, vásárolni. Melyik hónapban mit tudok magamnak megvenni, s mit nem.

Persze, hogy fáj a szívem dolgok után, de apránként megadom magamnak, amit szeretnék.

S ahogyan fentebb írtam, nincs új a nap alatt. Akkor lássuk csak kicsit közelebbről, hogy a történelem folyamán a divat mire sarkallt minket, nőket.

Társadalmi elvárás, főként a középkori időkben, a nem fürdés. Mosdatlanság, amit erős kölnikkel palástoltak. Parókák, ami alatt a haj szinte sosem látott vizet, de még levegőt és napfényt sem.

Aztán itt voltak a fűzők. Szorosra húzott fűzők alatt megnyomorított bordák.

Távol kelet apró kis cipőcskéi, amiben megállt a láb növekedése.

Hajsütő vasak, a haj bodorítására, dauerolás a tartós hullámokért. Kezdeti hajfestékek horror összetevőkkel. Folytathatnám még a sort.

Direkt nem térek ki arra, hogy ezen egészségkárosító trendek társadalmi, egyházi és vagy egyéb elvárásként jelent e meg adott kor, adott időszakában.

A lényeg, hogy mi nők nagyon sokszor alá vetettük magunkat annak, hogy az adott trend amit diktált, abból a maximumot hozzuk ki.

A szépség a szépség utáni vágy, s az ebben való követés bennünk vibrál.

Van, aki semmitől sem riad vissza azért, hogy a mindent, a bármit megadja a külsője érdekében. Van, aki azt mondja, hogy olyan erős nyomás számára a napi szintű, ilyen jellegű információáramlás, hogy ő lázad ez ellen, és átmegy natúrba. (teljesen rendjén való szerintem, ha valaki lázadással reagál arra, ha valami számára nyomásként jelenik meg).

Én a mindent a bármit nem akarnám, s a minden áron csak önmagam körül való pörgés is mérhetetlenül untatna.

Kevés lenne a számomra, ez a fajta jellegű beszűkülés. A szépséget, a stílust fontos kifejező eszköznek tartom önmagunk megmutása kapcsán.

Nő vagyok, de ember, alkotó lény, anya, feleség, barát, szomszéd, számos szerepeimmel együtt. Nekem fontos, hogy komfort érzetem legyen abban, hogy NŐ vagyok. Minden szerepemben benne van ez a fajta identitásom.

S ha nőként elégedettnek élem meg magam, a többi szerepem ebből virágzik ki, s ha nincs virágba borulva bennem a nő, a többi szerep is hiányossá válik.

LEÁNYNAK SZÜLETTEM NŐVÉ NÖVEKEDTEM.