Deutsch Heni

írok és rajzolok
 

Szeretném ha átfogó képet kapnál rólam, s ezért egy hosszabb levegővételű bemutatkozást tervezek.

Első gyermekként érkeztem a családba.Tervezettként. Nagyon hamar, kort meghazudtoló módon fejlődtem. Már kilenc hónapos koromban beszéltem, jártam... Nem kis teljesítmény lehetett, nagyon büszkék voltak a szüleim rám ezért.

Apám s anyám,társadalmailag a középosztálybeli réteg mezsgyéjét erősítették. Azért látom őket a széljátékosok szerepében, mert kicsit másképp éltek mint az az átlag, ahová szociológiailag vagy társadalmilag voltak besorolandóak.

Bele bele lógtak az életvitelükkel az értelmiségi réteg sávjába. Jó ebből a szögből rátekinteni arra, hogy honnan milyen fészekből érkeztem meg, hisz így közelebb kerülök ahhoz aki Én vagyok. S miért ilyen lettem, s miért nem olyan. Sok időnek kellett eltelnie, hogy bele szeressek abba, aki Én vagyok.

Egyszóval három évig élveztem a privilégiumot, ami körbe vett engem mint egyedüli gyermeket. De jaj nekem, megszületett a Hugom. Akkortájt nem szívesen néztem rá jó szemmel. Mivel nagyon jó memoriával vagyok megáldva, így egész korai emlékképekkel is rendelkezem. Így ugrik most fel bennem a hugom kapcsán az első emlék. Ülök az autóban, hátul, s beszáll anyukám hátra egy polyába csomagolt kis csipa gyárral ( túlhordott gyermek lévén, gyulladtak voltak a szemei) egyáltalán nem tetszett, és ott helyben kiakartam nyomni a szemeit. Van még jó pár emlékem, amikor szándékosan bántottam a magam kis féltékeny három éves lényemmel. Soha nem volt megtorlásban részem e miatt.

Hugom nagyon okos gyerek volt. Okosabb mint én. Az a fajta aki bemegy az órára és tanulás nélkül ragad rá a tudomány. 

Szóval ilyen perfect hug mellett nőttem fel. Iskolás korunkban minden reggel én ébresztettem, készítettem el a reggelinket, fontam be a haját. Leültünk a lépcsőre, ő elém ült, s én mögötte neki álltam a fonásnak. Szép szőke hosszú haja volt. Jó erősen fontam, jól meghúzingáltam neki, ő meg vinnyogott, hogy fáááj. Nagyon felnőttesen rámordultam, " a szépségért meg kell szenvedni". Punktunk nem volt vicc. Megmosolygom ahogyan írom most ezeket az emlékeket.

Ugrunk.

Ma jutott az eszembe, hogy minden fontos és látszólag nem fontos dolgot végig kísért bennem egy kettősség.

Ez a kettőség érkezhet ingerkét a külvilágból, vagy épp magamból.Valami elindul, s az elindulást felül übereli valami, s a valami miatt blokolódik bennem az ügy. Majd időben távolabb ez feloldódik és fejlődik.

Példa. Óvóda , szerettem szerepelni, egy csomó verset szajkóztam. Aztán egyszer elbambultam egy óvódai próbán, óvó néni biztos idegesebb volt aznap és rám kiabált, hogy mondjam már és én következem. Abban a pillanatban ott sem voltam. Nem mondtam el a verset, majd ezután bármikor ovis fellépés volt, megkukultam, de volt, hogy el is bőgtem magam a színpadon. Anyukám nehezen emésztette ezt meg, s nem is értette,hogy mi lelt. Nem tette szóvá ugyan, talán csak egyszer kérdezett fel erről, de az is olyan idegen érzést váltott ki belőlem. Válaszolni sem tudtam, neki sem.

Időben ugrunk. Általános iskola alsó tagozat. Napközis tanár néni a mesélő szerepét ruházza rám egy anyák napi műsor kapcsán. Megtanít arra, hogy a szavakkal együtt a testemmel is gesztikuláljak. Nagyon élveztem a próbákat. A fellépés előtt izgultam, de a közelben volt tanár néni. Kiálltam középre, anyukám az első soroban ült.Bele kezdtem, az izgatottság elmúlt belőlem, már csak mesélő voltam egy történetet aszisztáltam a nagyközönség felé.

Hatalmas sikerem lett. Nagyon büszke voltam. A többi anyukák az úton haza felé olyanokat mondtak nekem, hogy " született színész vagy", meg ilyeneket. Úgy megtáltosodtam, olyan jól estek ezek az elismerések. Nem lettem színész igaz, de valóban szeretek előadni. Kisebb és nagyobb közösségek előtt, akár önismereti csoportot tarva, vagy épp tanítói szerepben tisztelegve a mélyen tisztelt tanulni nem akaró közönség előtt . :-)

,  ..folytatom a bemutatkozásomat hamarosan....