KÓRUS- mely világok közt jár

Életem folyamán több kórust halhattam, és magam is voltam tagja párnak. Szép művek, kidolgozott hangzás és karvezetők.

Viszont mostanában, valami különleges dolog részese lehettem. Ezt pedig Zeke Katalin tanárnőtől és a keze, szíve alatt éneklő diákoktól, a Berze Nagy János gimnázium tanulóiból életre kelt KÓRUS-tól kaptam ajándékba. Bizonnyal a karácsonyi időszak is teszi, másféle rezdülésekkel vagyunk telve, ez így van jól, hisz érző emberi lények vagyunk.

Mitől más nekem ez a diák kórus?

Az első találkozás élménye: röviden és tömören fogalmazva megzavart. Amikor felsorakoztak a színpadra egy szokásos "sulis-éneklést" vártam, arra készültem.

E helyett megleptek. Afrikai és macedón általam soha nem hallott énekek kúsztak fel a közönség sorai közé. Belül zavarttá váltam, nagyon tetszett, de nem tudtam szóval megnevezni, azt, amit éreztem. Az ének által ott teremtem azokon a földrajzi helyeken. Fizikálisan jelen voltam, de a lelkem kiszabadult és repült.

DE nem volt szavam még erre az érzésre, erre az állapotra.

A második találkozás élménye: ezüst vasárnapi fellépésük az egyik patináns nagytemplomban. A templomba belépve dús, kidolgozott csodaszép freskókkal díszített falak és mennyezet fogadott. A levegőben ünnepi illat terjengett.

A KÓRUS, a tanárnővel felvonult, megállt, felettük a megfeszített megváltó. Számomra ismeretlen adventi énekkel töltődött meg a templom. Megint az érzés lepett meg, amit már az előző fellépéskor kiváltott belőlem, az, ahogyan ŐK ÉNEKELNEK.

A hangok áradtak, terjengtek, új élmény feszült belém, aminek még mindig nem volt bennem szava.

Utolsó dalként tőlük, Leonard Cohen Halleluja-ja csendült fel.

S, akkor belém zuhant a minden, vagy én a mindenbe. Lelkem kettévált, belém költözött a zene, a szívem mélyéig hatolt. Énekelnem kellett velük, ösztönösen tört fel belőlem ez a vágy. Az érzés, ami bennem életre kelt, remegett, a Mindenség érintése jött le hozzám és nekem, általuk. A szemeim könnyel teltek meg, ekkora szépség hatására.

A zenét hallgatva megtaláltam a szót, amit addig nem találtam. A kórusvezető egy csatorna. Nem mindennapi adomány. Bele tud nyúl a másik szféra síkjába, s behozza ide nekünk azokat a dalokat, amik maga a ZENE. Majd úgy ülteti el a diákok szívébe és torkába, hogy aki hallja őket, az átéli az oly divatosnak mondott Flow-t, vagy éppen gyógyul a lelke, vagy boldog lesz, vagy sírni kezd. A lényeg, szívig hatol.

Legszebb élményeim egyike lett a templomos kórusos.

Köszönöm az élményt, egy PERFECT DAY-ben volt részem.