Judit

2017.01.22

Vonzódom a különleges emberekhez, akik kilógnak a sorból. Érdekesnek, izgalmasnak és felfedeznivalónak látom őket. Az, aki bizonyos dolgokban másként cselekszik, eltérő a viselkedése a reagálása az átlagostól, annak egyenes következménye az, hogy egy eleve elrendelt sztereotípiát felülír. Berögzött szerepekről töredezhet le a máz.

Ők a törvénytiprók. S mint ilyenek számomra vonzóak. Az úttörők arra sarkalják a gondolkodó embert, hogy egy helyzetet több szempont alapján is meglehet vizsgálni. Mi több, egy dolognak több igazsága is létezik. Nem csak egy. S nincs kőbe vésett törvénytábla, itt közöttünk emberek között. Bennünk van törvény, a lelkiismeret. Ő az első számú, akinek engedelmességgel tartozom, tartozunk. Nem emberek elismerésének, elfogadásának, tiszteletének. Persze hosszú az út ideáig, amíg ezt leírva kirakom ide. Jó magam sem tudom magam függetleníteni e társadalomtól, amelyben élnem kell, és nem is minden esetben akarom. Kellenek a keretek, a szabályok. De én most egy olyan emberről fogok írni, aki adott szerepeit egy teljesen más szemszög alapján élte meg, és lépte meg élete nagy lépéseit. S mivel hiteles volt, önmagához, a belső parancsához, így azt gondolom, a döntéseinek a következményei őt igazolták vissza. Pozitívan.

Judit négy fiúnak adott életet. A szülések között volt olyan gyermek, akit otthon hozott a világra. Sokáig szoptatta őket. Egy teljesen  család és gyermek centrikus életet éltek a férjével.

Majd érkezett valami Judit szívébe, lelkébe, ami arra sarkalta őt, hogy el onnan, szűk a hely, próbálja meg magát.

Jött a hívás belülről és ő ennek engedelmeskedett. Elvált, s felköltözött a fővárosba. Igen a négy fiú, maradt otthon az apával, akik közül három már elég nagynak számított.

Judit a nagy fővárosban, albérletben kezdte el az életét, s zseniális tervet kovácsolt. Különleges édességeket kezdett el készíteni egy ismerősével. Ez a kis terv egy vállalkozássá nőtte ki magát. Oly annyira, hogy egy újság cikk, s ha jól emlékszem, akkor egy tv szereplés is dukált hozzá.

Judit közben, a mauri masszázs tudományát is bevetette a megélhetése végett.

S kérdezitek a fiai? A férje? Ez a négy gyermekes nő elment Budapestre önmegvalósítani?

Ki adhat erre választ. Senki. Vagy épp a tények, amik azt erősítik meg, hogy Judit valóban a helyén volt akkor is.

Én úgy látom a srácai bőven kamatoztak az anyjuk bátorságából.

S valljuk be, ha a szülők intelligens módon vállnak el, abból a gyerek nyer. Gazdagszik, hisz két otthona lesz. Megtanulja, hogy több perspektíva létezik, és több igazság. Judithoz fiai rendszeresen jártak hozzá Pestre, az albérletbe. Mintha táborozni jártak volna fel.

A kis édesség készítő vállalkozás egy idő után kifutott, a társával kettéváltak útjai. Ezt követte egy cukrász tanfolyam elvégzése (Judit alap végzettsége tanár). Majd ebben is dolgozott egy ideig.

A masszázs, az önismeret, az emberekre való nyitottság az éltéhez tartozott.

Több táborban és fesztiválon is megfordult, sőt szervezőként is vállalt feladatokat azokban a körökben.

Most az jutott az eszembe Juditról, hogy elkezdi megtanulni a dolgokat, majd miután kiismerte magát egy adott területen AKKOR NEKI TOVÁBB KELL ÁLLNIA. Nincs mese, belső parancs és cselekednie kell.

Igen, talán e tulajdonsága révén fészkelte be magát az elméjébe, hogy Angliában próbáljon szerencsét, ott keressen munkát.

Ebben  az ügyben is a rá jellemző alapos háttér tájékozódással és felkészüléssel járt el.

Megtanult angolul kommunikálni, illetve megkereste azokat a Fórumokat, ahol segítséget és válaszokat kapott a kérdéseire. Őt kifejezetten a beteg ápolói munka érdekelte. A keresése ismét eredménnyel járt, megkapta a képzést, a képzést bizonyító dokumentációt, az út szabaddá vált előtte.

Angliában szerte hosszat, két hetenként cserélődve a helyszíneken, ágyban fekvő embereknek lett a házi beteg gondozója. Ez a munka komoly mentális és fizikális hozzá állást kíván meg az azt végzőktől.

Éjjel és nappal rendelkezésre kell állnia a kliense számára. Van ahol jobb, könnyebb, van ahol több türelemre van szükség. Olyan embereket ápol, akik minden szükségükkel hozzá kell  forduljanak. Persze itt is van, akivel gördülékenyebb a munka, mert egyből létre jön a szimpátia, van, akivel nehezebb. Az élet másterületén is így működünk mi emberek.

Élményeit úti beszámolóit a facebookon is olvashatják ismerősei. Nagyon szeretem az írásait, mert egy hiteles belső igazi képet kapok egy általam soha nem látott országról, egy munkáról, egy ottani életről.

Konklúzió? Ha egy anya boldog, akkor a gyerekei is azok. Ha egy gyermek azt látja, hogy a szülője ki meri magát próbálni, akkor ő is így fog tenni. Annyi minden kincs rejtőzik bennünk. Vajon egyen egyenként elő merjük- e venni őket, s életre hívni belőlük valamennyit ? Egyet, kettőt sokat?

Rajta.