Vége

2017.07.07


Otthagytam őket.

Elmegyek és vissza sem nézek. Nem sok autó jár erre, de hátha szerencsém lesz, és felvesz valaki.

Azok, ott hevernek élettelenül, abban az eldugott erdei viskóban. Nem tudtam, hogy ez lesz a vége. Akár borzalmasan is érezhetném magam, de nem érzek semmit.

Ez a semmi az, hogy pszichopata vagyok?

Ők csaltak el oda engem. Nem is sejtettem, hogy mi fog rám várni. Maguknak köszönhetik.

Szerettem a lányt, hetek óta ácsingóztam már utána. A suli folyosóján figyeltem fel rá. Dark lány volt. Fekete haj, feketére festett szemek, bakancs, fekete szerkó. Igazán igéző volt, és mellette gyönyörű.

Volt egy öccse, talán egy évvel volt fiatalabb, mint mi. Na, ő fura egy figura volt. Igazi lúzer.

Anyám nevel, apám lelécelt. Anyám jó arc, de nem sok közöm van hozzá sem. A suli jól megy,úgy vág az eszem, mint a beretva. Tanulnom nem kell, és eszem ágában sincs, hogy nap nap után, a könyvek felett rohadjak. 

Azután, úgy alakult, hogy a városi pubban megláttam őt. Egyedül ült a pultnál, és mellé ültem. Beszélgetni kezdtünk, kezdetben akadozva, majd egyre természetesebb lett köztünk a kommunikáció.

Onnantól kezdve, minden nap találkoztunk.

Majd mesélt nekem az erdei házukról, ahová az öccsével szoktak elmenni. Az volt kívánsága, hogy menjek el velük oda. Bele egyeztem.

Autóval mentünk. Az öccse vezetett. Nem bírtam a srácot. Állandóan nézett minket a tükörből. A lány hozzám bújt az úton, ez a rész igazán nagyon szép volt.

Ismertem az erdőt ahová tartottunk. A ház egy viskó volt. Egy hajléktalan tákolmány, első látásra. Nem is értettem, hogy mit keresünk ott.

A Dark lány kézen fogott, és szinte ünnepélyes módon vezetett be a házba. Az öccse utánunk lépkedett, idegesek voltak a mozdulatai, kapkodva, sietve szedte a lábait. Nem szólt hozzánk egész úton, és ott sem.

Benn, egy szék árválkodott az egyetlen helység közepén. A lány oda vezetett, és bele ültem. Nem kellett volna. Abban a pillanatban a srác ott termett mellettem, lekötözött. A szépséges lány, akiért akkor már teljesen oda voltam, meg csak nézett le rám.

Kérdeztem őket, hogy miért csinálják ezt velem. Erre bevert az arcomba a fiú.

Mit akartok tőlem? Mit keresek itt? Mi a franc bajotok van velem?

Ekkor elindultak a csapások felém. Mind a ketten ütöttek, rúgtak, ahol csak értek.

Majd a lány elém állt és elmesélt valamit.

Bosszút állunk a nővérünkért. Ha tudni akarod. Apád az a szemét rendőr, aki megpattant. Elkapta a nővérünket, megerőszakolta, és halálra verte. Az ügyet eltussolták, de az öcsém mindent látott. Akkor megfogadtuk, hogy bosszút állunk, a nővérünkért. Véged van.

Elájultam. Amikor magamhoz tértem, a lány volt csak a szobában. Üvegszilánk volt a földön kezembe fogtam, és kioldottam magam a kötelekből. Oda léptem a lány háta mögé, és bele vágtam az üvegdarabot. Akkor ért be az öccse, vele dulakodtam, és sikerült őt is megvágnom. Vérzett, elesett, és utolsó mozdulatom felé az volt, amikor az üvegszilánkkal bele vágtam a nyakába. Mindenütt vér.

Ott álltam kettőjük között, nem éreztem semmit sem. Apám fia voltam, beteg, és pszichopata, és nem szerettem, ha baszakodtak velem.

Otthagytam őket.