BECAUSE. WEIGHTS.

2017.10.08

Akkor

Beszélgetés közben, megütötte a fülem egy kijelentésed, arról számoltál be nekem, hogy edző terembe jársz.

Nem reagáltam erre a mondanivalódra. Magamban flegmán elhúztam a szám, arra gondolva, hogy na, megint eggyel többen lettek a gyúrjunk wazze tábor tagjai. Majd az is megfordult a fejemben, hogy mekkora ego forever vagy, és milyen hiú, és állandóan magad körül forogsz. Kinek akarsz tetszeni?

Persze ezeket csak magamban gondoltam és nem mondtam ki őket, bölcs döntés volt a részemről.

Tik tak

Pont abban az időben, találtam egy jó blogot. A blogger, anyuka, értelmiségi, és elkezdett törődni az egészségével. Táplálkozási reformok és edzések formájában, illetve teljes életmódváltás. Hiteles volt a nő. Tetszettek a fotói. Írt az edzéseiről, de másként. Ilyen formában még nem olvastam arról, hogy milyen érzés, benne lenni egy gyakorlatban, bízni az edzőben. Intim megvallások voltak egy olyan sportágról, ami a közvélemény előtt még mindig lenézett, és az átlag fotel huszárok még sportnak sem tarják. Ezeket gondoljuk róluk; biztos csak felfújt minden izom, munka sincs mögötte, injekciózza magát, buták, annyi eszük van, hogy a súlyt emelgessék és onnan kép szakadás van IQ szinten.

Visszaszámlálás

Siófok, aranypart, napfény, Balaton. Maga a tökéletes nyári pillanatok egyike.

Versenyek folytak a pihenésem alatt. Nem csak a homok foci, hanem a testépítők, fittness sportolók is megmérkőztek egymással.

A szüneteik alatt, vagy a versenyek után, elözönlötték a partot, a szép kidolgozott testű emberek. Zavaró volt elmenni mellettük. Nem vagyok egy kisebbségi komplexusos nő, de akkor ott élesben, bizony jól láttam a különbséget, magam és közöttük.

De nyugtázva tovább lépdeltem, hogy oké, jól van, én már három gyereket szültem, szóval ennyi adatott ami. Nem rossz a genetikám, elégedjek meg vele.

Megmártóztam a vízben, kifelé a vizet sodorva a combjaimmal, előttem rövid szőke hajú nő emelkedett ki. Szép test, arányos végtagok, semmi túlzás még is látszott, hogy a testépítők köréhez tartozó. Mellé érve, kíváncsi voltam az arcára, vajon melyik korosztályhoz tartozó lehet? Erős ötvenesnek saccoltam a hölgyet. És akkor belém hasított a felismerés, hogy nem kell feladni, és negyven felett is van élet. És bizony megkívántam magamnak első sorban, hogy a következő nyaram itt Siófokon egy szebb testben történhessen meg. Az esztétika, ami magával ragadott, a lehetőség, hogy lehet tovább lépni, kipróbálni egy valami teljesen újat.

Koter

Intenzív belső időszak vette kezdetét bennem. Napok és hetek teltek azzal, hogy megérlelődjön bennem az, hogy hogyan akarom kivitelezni az új életformám. Nem akartam divatos és trendi lenni. Nem érdekel ez a része, főleg abban az aspektusban nem, mert azt gondolom, ha csak ennyi lenni mögöttem és bennem erről, az nagyon gyér motivációt adna.

Elsősorban a családom felé nyitottam, és velük fogadtattam el és értettem meg, hogy mi felé szeretnék nyitni. Másodsorban, keresgélni kezdtem a helyi termek között. Érdeklődtem, beszélgettem emberekkel, többet és többet olvastam a témában. A kedvenc blogger hölggyel személyesen is felvettem a kapcsolatot, a tervemet érintően. Támogatott, többféle opciót is elém tárt. Érdemes volt elgondolkozni felőlük, már csak azért is, mert a kérdések útmutatókká váltak magamban, általuk könnyebben ráleltem a saját utamra.

Ezek után az események felgyorsultak. Megtaláltam azt a termet, ami nekem való. Bíztam a megérzéseimben, és nem csalatkoztam bennük most sem.

Az edzőm erős határozott nő. Összekapcsolódásomat vele; az idő-pillanatban- való bizalom átcsúszás hozta el. Így neveztem el.

A következő történt. Első alkalommal használtam a lábkitoló gépet. Nagyon félelmetes volt alá feküdni, gőzöm sem volt arról, hogy milyen állapotban vannak a lábaim és az egész testem egy ilyen gyakorlathoz.

Megmutatta, hogy mit hogyan kezeljek a gépen, ott állt mellettem, elkezdtem, nehéz volt kitolni, attól féltem magamra fogom zuhantatni a lemezt. Ott állt mellettem, kezdetben fogta a vaslemezt, hogy könnyebb legyen kitolni. Bele néztem a szemében, egy kiszolgáltatott helyzetből, a tekintetünk találkozott. A szemében, az abszolut bizalom sugárzott felém. Bátorított és hitt bennem. A kis kezdő sete sutában.

Ritka adomány, ha valakinek megadatik, hogy egy másik emberből megérezze a teljes és tiszta bizalom pillanatát. Láttam a szemében, hogy itt van, bízzam benne, segít, és most csak én és csak ő van, meg a vaslemez, a feladat, amit véghez kell vinni.

Később arra gondoltam, hogy biztos ilyen lehet a háborúban részt vevő katonák bajtársiassága egymás felé. Ez az érzés a hétköznapi élet adta történésekben nem érhető tetten. Szerintem csak adott helyzetekben lehet megélni, amihez két ember kell.

Nem teltek még el évek azóta, viszont, egyre jobban látom, hogy ezen a sporton belül melyik irány az, ami engem motivál, és szerelembe visz.

Ha csak kitartásból kéne járnom, már rég nem járnék. Vagy szőrőstől-bőrőstől, vagy sehogyan sem. Ami a legjobban motivál az, amikor a saját határaimon túl kell, lépjek. Amikor egy csepp szufla sincs bennem, és valahonnan összevakarom magamból, hogy az utolsó fájó sorozatot kiizzadjam és megcsináljam. Van, amikor szinte eufóriában tudok valamit csinálni, persze mert ott épp erősebb az a testrészem, de akkor is, megszűnik a világ körülöttem a zene is a többiek is, és csak csend van. A csend bennem.

Harmónia, ésszel figyelem a testem izmait, mi hogyan reagál, ráérzek izom csoportok mozgósítására. Dolgozik a testem, a fejem és a lelkem. És változom közben benn a mélyben.

Fegyelem, kitartás, szilárdság. 

© 2016 Juhász Antal. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el