Beat / dobbanás / 1.

Emlékeink kérés nélkül utat találnak. Hogyan, s mikor és miért járnak vissza nem tudhatjuk, nem tudhatom.

Tervezem, hogy a mélyből rendszeresen haza látogató emlékeim megörökítem itt.

1 beat:

Tél volt. Hullott a hó, kinn sötét és fagy és karácsonyi atmoszféra.

Nagyanyám nyári konyhája. Az asztal mellett ülünk húgommal. Látom a tüzet a sparheltben égni, néha meg kotolják, hogy jobban égjen benne a tűz. Jó ebben a melegben ülni, és várakozni. Mert valami készül. Ezt megérzi a gyermek lelkünk.

Karácsony van.

Csodavárás van. Nagyapám elénk áll, s titokzatos arccal csendben szól nekünk. Ő most felmegy a házba (amit ilyenkor télen nem használnak, minden élet a nyári konyhában zajlik), mert jön az Angyal. Elönt az izgalom s a félelem. Nagyapám az óriás angyallal fog találkozni. S mi nem láthatjuk, mert ez biztos olyan felnőttes kiváltság.

Nagyapám távozása után ott marad nekünk, nekem, a sok kérdés a fejemben, s az érzések a szívem körül. Milyen lehet egy angyal? Biztos fehér és óriási magas, és szárnyai vannak. Várakozunk. Nagy a csend. Benn a nyári konyha sparheltes melegében is. Valami ott lóg a levegőben. Nem tudom mi fog következni. Kitekintek az ablakon, s csak a sötétséget látom, s a csendet, ami a hó nyugalma is megkíván a természettől.

Csengő szól. Tudtam, hogy itt volt, lehet az Isten?

Felugrunk. Isten az Angyal, miért nem láthattam őket? S már el is mentek? Ilyen titkok ők?

Elment az Angyal. Ezt mondták nekünk a konyhába, talán nagyanyám. S ekkor már nyoma sincs bennem a dermedt várakozásnak, elindulnak a mozdulatok belőlem.

Az ajtóhoz ugrunk testvéremmel, felrántjuk, s ott állunk a küszöbön.

A felházból nagyapán közelít felénk. Valamit tart a kezeiben. Egyre közelebb ér, s a konyhából kiszűrődő fény megmutatja, amit nagyapám hoz nekünk. Két karjában a jobban és a balban, a hőn áhított és vágyott "járós babákat"öleli, akiket nekünk hoz.

Nagyapám sétál lassan, és nótára kezd:

"kiskendőm négy sarka simára van vasalva, mind a négy sarkába babám neve van varrva. Egyik szőke a másik barna a harmadik csuda szép "

Dobban a szívem! Dobban a szeretetem Felé. Nagyapám felé. Elkapom a pillanatot, és sosem engedem.