Szösszenetek - Taxi

2017.05.13

Késésben voltam. Már megint rohantam. Szerencsém volt, lenn az utcán egy taxi épp arra járt, leintettem és már indultunk is.

Beszálláskor gyorsan oda hadartam a sofőrnek, hogy hajtson a reptérre, hozzá tettem, hogy olyan gyorsan hajtson, ahogyan csak tud.

Szusszantam egyet, hátra dőltem. Azon kattogtam, hogy mi a nyavalya eshetett a telefonomba, mert nem szólt az ébresztőm. Gondolataim tovább cikáztak a fejemben. Picit ideges is voltam, mert életem első gyógyszerészeti konferenciáján kell részt vennem, ahol jó magamnak is prezentálni kell, egy új gyógyszer bemutatásáról.

Kinéztem az ablakon, körülöttem tovatűnő városrészek. Már épp a gyorsforgalmira hajtottunk volna fel, ami a repülőtérre visz ki egyenesen. Örültem, és meg könnyebbültem, éreztem már sínen vagyok.

Aztán valami furcsa történt. A sofőr, nem hajtott fel a gyorsforgalmira, hanem teljesen más felé kanyarodott el. Elhűltem, és ledöbbentem. Majd gyorsan észbe kapva, jeleztem a sofőrnek, persze a magam, már túlpörgött stílusában.

" Na de uram, hová megy? Mondtam önnek, hogy a reptérre kell mennem, és nagyon sürgősen! Mindjárt indul a gépem!"

A sofőr válaszra sem méltatott. Ezt az arcátlanságot igazán nem tudtam tovább tolerálni, ezért még hangosabban utasítottam volna rendre, és közben még a vállát is rázogatni kezdtem.

A taxi sofőr ijedten pillantott hátra. Teljesen értetlen tekintettel nézett rám. Szinte már ordítottam, a sofőr meg rémült tekintettel a visszapillantó tükörből hol rám, hol az útra nézett.

Majd hamarosan lehúzódott az útpadkára. Ezt meg én nem értettem.

Hátra fordult, és egy táblára bökött, amin a következő szöveg volt látható:

Ön egy DIYL taxi utasa. Tudományos kísérletet folytatunk süket néma sofőrökkel. Amennyiben az utazás kezdetén, nem írja le az előkészített papírra az úti célját, úgy abban az esetben, a sofőr 5 km utat tesz meg önnel. Kellemes utazást kíván; DIYL kutatócsoport